_______________________________________________________________

_______________________________________________________________

Félelmetes előérzetem volt, amikor 2012 júniusában beléptem egy vérvizsgálati laboratóriumba, mert úgy éreztem, a Sátán közel van. A laboratóriumban vészjósló csend uralkodott, egy furcsa ember ült a recepciós ablaka mellett, én pedig a kijárati ajtó mellett.

Szimpatikus voltam egy feltételezett elmebeteggel, de féltem és bizonytalan voltam, amikor rápillantottam. Átható és fenyegető szemei hirtelen megmozdultak – a mentális betegek általában introvertáltak, és kerülik a szemkontaktust. Közelítsem vagy kerüljem őt? Az intuícióm óvatosságot és visszafogottságot javasolt.

Szimpatikus voltam egy feltételezett elmebeteggel, de féltem és bizonytalan voltam, amikor rápillantottam. Átható és fenyegető szemei hirtelen megmozdultak – a mentális betegek általában introvertáltak, és kerülik a szemkontaktust. Közelítsem vagy kerüljem őt? Az intuícióm óvatosságot és visszafogottságot javasolt.

Rám nézett, amint elhagyta a laboratóriumot, én pedig elfátyoloztam bizonytalanságomat egészen a távozásáig, amikor is fellélegeztünk. A flebotómus rémülten megkérdezte, megijeszteném-e. Nem – válaszoltam!

_______________________________________________________________