______________________________________________________________

______________________________________________________________

MARIA VALTORTA

Csak néhány hűséges bárány maradt, készen arra, hogy nyakát az áldozat késének felajánlja…

„(…) Nézem a nyájamat… Enyém? Már nem az enyém. Ti az én juhaim voltatok, és elhagytátok a legelőimet…

Kint megtaláltátok a Gonoszt, aki elcsábított titeket, és már nem emlékeztetek arra, hogy vérem árán összegyűjtöttelek titeket, és megmentettelek a farkasoktól és zsoldosoktól, akik meg akartak ölni titeket. Meghaltam értetek, hogy Életet adjak nektek, az Élet teljességét, ahogyan nekem is van az Atyában.

És ti inkább a halált választottátok. A Gonosz jele alá helyeztétek magatokat, és ő vadkecskékké változtatott titeket.

Nincs már nyájam. A pásztor sír.

Csak néhány hűséges bárány maradt, készen arra, hogy nyakát az áldozat késének felajánlja, hogy vérüket – nem ártatlan, hanem szerető véremet – összekeverjék az én ártatlanabb véremmel, és megtöltsék a kelyhet, amelyet az utolsó napon, az utolsó misére emelnek, mielőtt a szörnyű ítéletre szólíttattok.

Ezen a véren és ezeken a véreken keresztül, az utolsó órában, Az utolsó üdvözültek között arathatom majd le az utolsó termést.

Mindenki más… Szalmául szolgálnak majd az ördögök nyughelyének és ágakként az örök tűzben.

De az én bárányaim velem lesznek. Egy helyen, amelyet Én választottam ki áldott pihenésükre annyi küzdelem után.

A helyük más, mint az üdvözülteké.

A nagylelkűeknek különleges helyük van. Nem a mártírok között, és nem is az üdvözültek között.

Kevesebben vannak, mint az előbbiek, és sokkal többen, mint az utóbbiak, és középen állnak, a két sor között.

Kitartás, ti, akik szerettek engem.

Ez a hely megér minden jelenlegi erőfeszítést, mert ez a társmegváltók területe, akiknek élén Mária, az én Édesanyám áll.

______________________________________________________________